Az emberiség szeretete
Ha el akarjuk fogadni Istent, a Teremtőt, akkor Istent, a Teremtést is el kell fogadnunk. Az ősi idők némely spirituális alakja csak Istent, a Teremtőt akarta elfogadni, Istent, a Teremtést nem. Azt mondták: “Másszunk csak fel a Himalája tetejére, és maradjunk ott!”
De Isten így szól: “Ha igazán szerettek Engem, le kell jönnötök a szegény emberiség kedvéért, azoknak az embereknek a kedvéért, akik a hegy lábánál vannak. Szolgálnotok kell őket a fényetekkel, a gyönyörötökkel, a békétekkel – mindazzal, amit elértetek. Ha fel akartok menni, ott leszek, hogy Fényt és Üdvösséget adjak nektek, de azt akarom, hogy ezt osszátok meg az emberiséggel.”
Azzal a gondolattal, tudattal és meggyőződéssel próbáljuk szeretni az egész emberiséget, hogy minden egyes emberben ott rejlik Isten Jelenléte. Pusztán azért, mert szeretjük Istent, igyekszünk Neki szentelni magunkat, és szolgálni Őt az emberiségben.
Ha meditációnk alatt szeretjük a világot, de amint meditációnknak vége, gyűlöljük, akkor az nem jó meditáció. Meditációnknak követnie kell minket amikor belépünk az élet forgatagába.
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy spirituális útja