Hogyan bocsássunk meg magunknak és világnak?
Kérdés: Hogyan emlékeztethetjük magunkat, hogy bocsássuk meg a világ tökéletlenségeit, és bocsássuk meg önmagunknak saját fogyatékosságainkat?
Sri Chinmoy: A megbocsátás isteni erő. Megbocsátani másoknak nehéz feladat. Elfelejteni mások tökéletlenségeit még nehezebb. Nem észrevenni semmi hibát másokban a legnehezebb. De amikor Istenre gondolunk, akkor könnyűvé válik megbocsátanunk másoknak. Amikor Istenhez fohászkodunk, akkor nem lesz nehéz elfelejteni mások hibáit, korlátozottságait, tökéletlenségeit. Amikor Istenre meditálunk, akkor egyszerűvé válik számunkra az, hogy ne lássunk semmi hibát másokban.
Önmagunkban ritkán találunk tökéletlenséget, de másokban mindig. És mit teszünk, amikor felfedezzük saját fogyatékosságainkat, vagy azt, hogy rosszul tettünk valamit? Azonnal megbocsátunk önmagunknak, vagy nem vesszük tudomásul, hogy rosszat tettünk, vagy elhatározzuk, hogy új lapot kezdünk és soha többé nem teszünk ilyet. Ha mások rosszul tesznek valamit, és mi nem bocsátunk meg nekik, hanem istentelen gondolatokat táplálunk irántuk, vagy meg akarjuk őket büntetni, akkor sosem találunk rá az igazi elégedettségre. Ahhoz, hogy önmagunkat, saját valóságunkat elégedetté tegyük, meg kell bocsátanunk másoknak is. A megbocsátás megvilágosodás. Éreznünk kell, hogy másoknak megbocsátva saját magunkat világosítjuk meg, saját kitágult és kiterjedt önvalónkat.
Mi történik ha nem bocsátunk meg? Akkor bizony nehéz terhet veszünk a vállunkra. Ha valamit rosszul tettem, és nem próbálok megbocsátani magamnak, vagy nem próbálom megvilágosítani saját magam, akkor folyton az a gondolat foglalkoztat majd, hogy hibáztam. És valahányszor csak hibás lépésemre gondolok, mindig hozzáteszek bűntudatom nehéz terhéhez. Hasonlóképpen, ha mások követtek el igazságtalanságot velem szemben, akkor minél többet gondolok erre, dühöm és neheztelésem súlya csak annál jobban nyomaszt. Márpedig futnom kell a célom felé. Ha nehéz súllyal terhelem meg magam, akkor hogy fogok futni? Azt látom majd, hogy mások nagyon gyorsan futnak, miközben én alig vonszolom magam.
Tanácsos mindig megbocsátani másoknak és saját magunknak. Ezen felül pedig tudnunk kell azt is, hogy ki bocsát meg kinek? Nekem, mint egyénnek nincs jogom megbocsátani másoknak, de még önmagamnak sem. A bennem élő Isteni az, ami arra késztet engem, hogy tudatomat felemeljem a Fénybe, a magasabb Fénybe, a legmagasabb Fénybe. A megbocsátás haladást jelent egy magasabb valóság felé. És amikor elérjük a legmagasabb Valóságot, akkor eggyé válunk a mindenütt jelenlévő Valósággal.
Mindannyian egy élő szervezet szerves részei vagyunk. Ha csak két karom van, akkor nem vagyok teljes. Szükségem van két lábra is. Tehát másokat, mint saját részemet kell elfogadnom. Előbb elfogadom, majd átalakítom őket. És ki mást alakítanék át, mint saját kiterjedő valóságomat?
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy spirituális útja