Jó és rossz
Kezdetben csak a Csend volt és a végtelen Fény, Aztán minden egyes ember kapott egy korlátozott szabadságot, de ezt a szabadságot olyan rosszul használtuk fel, hogy létrehoztuk saját – tudatlanságból, lelkiismeretlenségből és istentelen erőkből álló – világunkat. Olyanok vagyunk, mint az a tehén, amelyet egy kötéllel egy fához kötöttek. Miközben él azzal a kis szabadsággal, amit kapott, körbe-körbe szaladgál, és letapos mindent, amihez hozzáfér.
A gonosz az elménkben van, nem pedig törekvő szívünkben. Az elme meg akarja ízlelni az egész világot, legapróbb részleteiben. A szív magához akarja ölelni az egész világot, teljes egységében. A szív úgy érzi, hogy az egész világ az övé. Az elme azt mondja: “Ez az enyém. Az a tied.” Minél jobban képes elérni az elkülönülést, annál nagyobb az elme öröme. A gonosz egyenlő az elkülönültség érzésével. Ahol egység van, ott nincs gonosz. Ha van bennünk jóakarat, szeretet, egységérzés, akkor ahelyett, hogy lerombolnánk a világot, megpróbáljuk az egész világot magunkhoz ölelni.
Hasonló a helyzet az engedetlenséggel. Ha engedelmeskedünk a belső törvénynek, nem történik semmi. De ha nem engedelmeskedünk neki, létrejön a rossz. Ha megfelelően használjuk szabadságunkat, akkor az Isteni felé, a Fény felé haladunk. De ha helytelenül használjuk fel, akkor Isten-ellenessé, ellenséges erővé válunk.
Istennek nem állt szándékában az istentelen erők létrejötte. De sok minden történik a világon, amit Isten csak eltűr. Egy dolog valamit teljesen megengedni, és más dolog csak elfogadni vagy eltűrni. Ha a szülőknek rossz gyerekük van, mit tehetnek? Csak eltűrik gyermekeik engedetlenségét, rosszaságát. Mi mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Van, aki jó, van, aki rossz. De Istennek nem állt szándékában rosszat teremteni.
Isten mindenütt jelen van. Benne van a jóban, és benne van az úgynevezett rosszban is. He engem egy tigris fel akar falni, úgy érzem, hogy a tigris egy istentelen erő. De Isten a tigrisben is benne van. Minden folyamatosan fejlődik a nagyobb Isten-kinyilvánítás felé. Függetlenül attól, hogy valaki vagy valami a fejlődés melyik fokát érte el, Isten mindenkiben és mindenben benne van.
Most tisztított vizet iszom. Ez jó víz. De a víz lehet piszkos, tisztátalan is. Isten a tisztátalan vízben éppen úgy benne van, mint a tiszta vízben. Habár Isten benne van, mégsem iszom piszkos vizet, mert tudom, hogy árt a testemnek.
A spirituális emberek, akik meditálnak, egy bizonyos tudatszinten próbálják meglátni Istent. Isten benne van a rossz dolgokban is, mégsem akarunk visszamenni az állatvilágba és az alacsonyabb tudatsíkokra, hogy ott keressük Istent.
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy spirituális útja