A királynő utódot választ
Volt egy király, aki rendkívül jó, és kedves volt. Sajnos ez a király fiatalon meghalt. Az országot azután a felesége irányította. A férjétől eltérően, ő nagyon-nagyon rossz volt. Alattvalóival minden pillanatban zsarnokoskodott, kegyetlenkedett és könyörtelen volt. Uralkodása nagyon elkeserítő volt.
Teltek a napok és az évek. A királynő elérte élete alkonyát. Most, hogy napjai meg voltak számlálva, így szólt: – Mivel nincs saját gyermekem, nem szabad elfelejtenem, hogy utódot kell választanom. Valakinek kormányoznia kell az országot.
A királynőnek sok unokaöccse volt. Úgy döntött, hogy közülük választ utódot magának. Egy nap meghívta a palotába az összes unokaöccsét, hogy választhasson. Odatett eléjük egy csomó almát, azután azt mondta: – Megfújok egy sípot, és aki öt percen belül a legtöbb almát hozza nekem, az lesz a győztes.
Hat jelölt volt. A királynő megfújta a sípot, és egy kivételével mind az almákhoz rohant. Mindegyikük megragadott kettőt vagy hármat, és azután verekedni kezdett a többivel, hogy ellopja tőlük az ő almáikat. Ádáz küzdelem tört ki. Ennek során jó néhány alma a földre esett. Mégis egymás kezeit kapkodták, és próbálták elragadni a másik almáit. Úgy tűnt, hogy a verekedés jobban érdekli őket. Az arcuk csupa zúzódás volt, az orruk vérzett, és mindannyian súlyos sérüléseket szenvedtek. Elfelejtették, hogy a verseny célja a legtöbb alma összegyűjtése.
Egyetlen unokaöcs maradt csak kívül. Így szólt magában: – Mire jó a verekedés? Verekedjenek csak ők! – Ő nem vett részt benne. Egy-két méterrel arrébb állt, és amikor látta, hogy a többiek elejtik az almáikat, csendben odament, és összeszedte. Így sokkal több almát gyűjtött össze, mint a többiek.
Végül a királynő megfújta a sípját, jelezve a verseny végét. Minden unokaöcs a királynőhöz ment. Az egyik két almát vitt, a másik hármat, megint másik négyet, és így tovább. De az, amelyik csak figyelte a harcot, és nem vett benne részt, húsz almával lépett elő. Mivel nem keveredett harcba, húsz almát tudott összegyűjteni.
A királynő nagyon elégedett volt ezzel az unokaöccsel. Így szólt: – Ez az unokaöcsém lesz majd a király! – Azután így folytatta: – Én nagyon rossz királynő voltam. Mindenféle istentelen dolgot műveltem, veszekedtem, harcoltam, megtámadtam más birodalmakat, és most nagyon bánom, amit tettem. Most már tudom, hogy egy uralkodónak jó embernek kell lennie, őszinte embernek. Ezért ez az unokaöcs a helyes választás. Amikor eltávozom, bölcsesség-fénnyel fogja vezetni országomat.
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy spirituális útja