Spiritualitás
A spiritualitás az ember tudatos vágyódása Isten után. A spiritualitás azt mondja nekünk, hogy Isten, aki ma ismeretlen, holnap megismerhetővé, holnapután teljes ismertté válik.
Istent Isten kedvéért kell akarnunk. Isten beteljesíthet minket saját vágyunk szerint, de ha ezt így teszi, mi leszünk azok, akik nem érezik magunkat igazán beteljesedettnek. Síró szívünk, törekvő szívünk, megvilágosító szívünk mindaddig nem lesz elégedett, míg Istent az Ő saját módján meg nem örvendezteti.
Egy kezdet nélküli kezdet azt mondja, hogy a spiritualitás egy törekvés-növény. E növény nő, nő, örökké nő. Egy vég nélküli vég azt mondja nekünk, hogy a spiritualitás egy önátadás-fa. Ez a fa isteni gyümölcsöket terem, és e gyümölcsök Szeretett Supreme-unkkal való állandó, tudatos és önátadó egységünk ereje által jutnak el hozzánk. Az igazi spiritualitás az élet tudatos elfogadása, nem pedig az élet megszüntetése, megtagadása, megsemmisítése. El kell fogadnunk az életet, és gyökeresen meg kell változtatnunk, hogy Szeretett Legfelsőbbünk képmásához legyen hasonlatos.
A spiritualitás így szól a szívhez: “Ó szív, miért maradsz bizonytalan? Nem érzed, hogy a Mindenható, a Supreme lakik benned? Nem szabad bizonytalannak érezned magadat, mert te vagy az, aki kijelentheti az egész világnak, hogy ott van benned a Szeretett Legfelsőbb élő Jelenléte. Az emberi lény minden része közül elsősorban te vagy a kiválasztott eszköz, hogy az értelmet, a vitális lényt és a testet a lélekhez vezesd. A lélek végül hozzám vezeti őket.”
A spiritualitás így szól az értelemhez: “Ó értelem, ne gondolkodj többé! Gondolat-erőd csupa zavar. Zavart keltesz a család többi tagjában – a testben, a vitális lényben, a szívben –, és ugyanakkor te is összezavarodsz, ha átadod magad a gondolatok világának. Légy bölcs, és maradj csendben!”
A spiritualitás így szól a vitális lényhez: “Ó, vitális lény, ne sóvárogj! Akkor is, ha vágyaid tárgyát birtoklod, e birtoklás nem tesz elégedetté téged. A birtoklásban ott a vágy még több birtoklás után. Mindig csak egy koldus leszel, ha sóvárogsz. Nem számít, hogy mit kapsz, elégedetlen és beteljesületlen maradsz. Ezért ne menj azon az úton! Vess véget sóvárgásodnak!”
Végül a spiritualitás így szól testhez: “Ó, test, meddig alszol még? Nem látod, hogy időtlen idők óta alszol már? Tudatlanság-alvásod az oka, hogy családod többi tagja képtelen elérni az Aranypartot, a kitűzött Célját. Ó, test, ne aludj! A Cél csak azoké, akik fölébredtek. Ébredj fel, kelj fel! Családod többi tagja abban a pillanatban a leggyorsabbnál is gyorsabban fog futni, amint élénkké és tetterőssé válsz, és félredobod a tudatlanság álmának béklyóit.”
A spiritualitás azt mondja a keresőnek, hogy ne éljen a régmúltban, ne éljen a távoli jövőben, hanem a ma közvetlenségében, az örök Mostban éljen. Ez az örök Most az embert, a törekvő magot, és Istent, a mindent tápláló Gyümölcsöt testesíti meg.
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy spirituális útja