Büszkeség és alázat
Sok évvel ezelőtt egy kereső jött a nagy indiai mester, Szvámi Bhaskarananda egy összejövetelére, és feltett neki néhány kérdést. Bhaskarananda mindenki más kérdését megválaszolta, de ennek a keresőnek nem akart válaszolni. Ehelyett sértegette és távozásra szólította fel.
Mindenki megdöbbent a Mester viselkedésén, a kereső pedig nagyon szomorúan ment haza. De aznap éjjel volt egy álma, és az álomban Szvámi Bhaskarananda a legnagyobb szeretettel megválaszolta kérdéseit.
Másnap a kereső elmondta a többieknek, miért nem válaszolta meg a Mester a kérdéseit mindenki előtt. A többiek a legnagyobb őszinteséggel és alázattal tették fel kérdéseiket, ő azonban óriási büszkeséggel kérdezett. Ezért sértegette őt Szvámi Bhaskarananda ahelyett, hogy a kérdéseire válaszolt volna. Azon az éjjelen Szvámi Bhaskarananda megbocsátott neki, és álmában válaszolt a kérdéseire. A kereső nagyon elégedett volt a válaszokkal, és rendkívül hálás volt, hogy Szvámi Bhaskarananda rávilágított a büszkeségére.
A büszkeség elválaszt, az alázatosság egyesít. A büszkeség a vak ember látomása. Az alázat az Istenember látomása. A mester tudja, hogy a kereső nem tud befogadni semmit, amíg büszkeséggel bír, és amíg maga is büszkeség. Az alázat a szó legtisztább értelmében fogékonyság. Az alázatosság mind Istent a Teremtőt, mind Istent a teremtményt üdvözli örökké-táguló életében és örökké-szárnyaló szívében.
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy spirituális útja