Önmagunk kétségbe vonása
Meg kell kérdeznünk magunkat, hogy vajon elérünk-e azzal valamit, ha kételkedünk másokban. Ha valakinek a teljesítményét akár halálunk napjáig is kétségbe vonjuk, kétségünk nem vesz el az ő teljesítményéből. Ha elért valamit, akkor az megvan, és a kétségünk azt nem csökkentheti. De ha elkezdünk kételkedni magunkban, az valódi pusztulásunk. Abban a pillanatban, amikor kétségbe vonjuk saját lehetőségeinket, alkalmasságunkat és képességünket, nem tudunk tovább fejlődni.
Ha most kételkedsz bennem, és úgy érzed, nem vagyok őszinte kereső, pár pillanat múlva úgy érzed, hogy őszinte vagyok, és megint pár pillanat elteltével kétségbe vonod saját ítélőképességedet. Nos, amikor kételkedtél bennem, én nem veszítettem semmit, és amikor hittél bennem, akkor sem veszítettem semmit. De amikor elkezdted kétségbe vonni saját ítéletedet, akkor mindent elveszítettél.
A spirituális úton a legnagyobb akadály az önkétség. Ha kételkedsz Istenben, az egy dolog. Az nem árt. Isten semmit nem veszít végtelen képességéből a te kétséged miatt. De ha elkezdesz kételkedni önmagadban, akkor teljesen el vagy veszve. Minden belső képességedet elmossa önkétséged özöne.
Nem szabad kételkedned Istenben és nem szabad kételkedned magadban. De ha már a kettő közül valamelyikben mégis kételkedned kell, akkor legjobb, ha Istent vonod kétségbe. Isten létét kétségbe vonhatod, ha akarod, hiszen Ő nem áll közvetlen előtted, nem látod Őt és nem is érzed tudatosan. Minden alkalommal, amikor kétségünk támad, és úgy érezzük, nem vagyunk Isten eszköze, alatta maradunk képességeinknek. Hányszor kételkedünk magunkban és lebecsüljük önmagunkat. Amikor kétségbe vonjuk, hogy Isten bennünk van, azonnal egy fekete folt jelenik meg szívünk aranytábláján. Amikor nem szeretjük magunkat, felhők takarják el a nap arcát. Abban a pillanatban, amikor alábecsüljük képességeinket és kételkedünk magunkban, amikor elfelejtjük, hogy mik is vagyunk örökkévalóan, olyankor több millió mérföldre távolodunk az igazságtól. Csak akkor szeretjük magunkat, ha elértünk valamit, vagy ha úgy érezzük, hogy holnap, vagy holnapután megteszünk valamit. Ilyen a bennünk lakozó emberi.
Kicsoda Isten? Isten a legmagasabb, a legmegvilágosultabb részünk. Amikor mi, mint egyének belépünk legmagasabb tudatunkba, és tudjuk, hogy mindenben ott vagyunk, és mindenért vagyunk, olyankor nem kételkedünk magunkban. Akkor minden mi vagyunk, tehát ki vonna kétségbe kit? Istent testesítjük meg, és Istent akarjuk feltárni és kinyilvánítani, tehát álmunkban sem jut eszünkbe, hogy lebecsüljük képességeinket. Ilyenkor természetes módon testesítjük meg és nyilvánítjuk ki az istenit. Amikor a valódi, a legmagasabb, a legmegvilágosultabb részünk előtérbe kerül, akkor igazán szeretjük magunkat, mert tudjuk, hogy kik is vagyunk.
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy spirituális útja