Hogyan éljünk két világban?

Két világ van: az egyik az Igazság világa, a másik a hamisság világa. Mi dönt, ha az Igazság és a hamisság ellentétben állnak? Az elfogadás, kölcsönös elfogadásuk. Az Igazság elfogadja a hamisságot, hogy átalakítsa a hamisság életét. A hamisság elfogadja az Igazságot, hogy kinyilvánítsa az Igazság lélegzetét.
Két világ: az egyik elfogadásként ismert, a másik visszautasításként. A legnagyobb hálával elfogadom, amit Isten nekem tartogat: a megvilágosulást. Sziklaszilárd eltökéltséggel visszautasítom, amit a világ tartogat számomra: csalódást.
Két világ: feltétel és helyzet. A feltétel így szól: “Isten ad, ha te is adsz.” A helyzet azt mondja: “Tehetetlen vagy. Egyedül Isten adhat, és ad is.”
Másoktól eltérően Istenemnek két neve van: Gyönyör és Könyörület. A belső világban Gyönyörnek szólítom. A külső világban Könyörületnek nevezem.
Istenemnek két lelke van. Lelke, a belső világban Álmát testesíti meg. Lelke, a külső világban Valóságát tárja fel.
Istenemnek két teste van. Külső teste az inspirációm. Belső teste a felszabadulásom.
Menny és pokol két világot képvisel a tudatunkban. A menny meglepi a poklot határtalan örömével. A pokol meglepi a mennyet szüntelen sírásával. A menny így szól a pokolhoz: “Tudom, hogyan kell táncolni, és megtaníthatlak, ha akarod.” A pokol így felel a mennynek: “Nagyszerű! Tudod, hogy kell táncolni, és kész vagy engem is megtanítani. De szeretném elmondani, hogy én tudom, hogyan kell eltörni a lábamat, és a te lábadat is el tudom törni, ha akarom.”
A tudomány és a spiritualitás két különböző világ. A tudomány le akarja rövidíteni a távolságokat. A spiritualitás egyesíteni akarja a távolságokat. Számomra egyik sem elég. Látomásom istenivé akarja tenni, és át akarja alakítani a távolságot.
Kelet és Nyugat: két világ. Egyesítenünk kell őket. Az ember felébredt tudata láthatóan az isteni felé tart. Ez egy igen reményt keltő fénysugár a minket jelenleg körülvevő homályban. Itt az ideje, hogy ne csak testben, de szellemben, szívben és lélekben is összefogjunk. Áthágva a Keletet és Nyugatot elválasztó fizikai és szellemi határokat, magasan a nemzetek zászlai és egyéni zászlók felett lobog majd az isteni egység legmagasztosabb zászlaja.
A külső világ az érvelő elme világa. A belső világ a tapasztalatok világa. A külső világ nehéznek találja, hogy higgyen Isten létezésében. A belső világban azonban mindig elkerülhetetlenül jelen van Isten léte.
Sri Aurobindo azt mondta: “Meggyőző érvekkel bebizonyították nekem, hogy Isten nem létezik, és én hittem nekik. Később láttam Istent, mert eljött hozzám, és megölelt. Akkor most melyiknek higgyek, az érvelő elmének vagy saját tapasztalatomnak?”
Élhetünk két világban? Bizonyosan igen. Ha van belülről fakadó inspirációnk, akkor sikeresen élhetünk a külső világban, és elérhetjük külső céljainkat. Ha van lélekteljes törekvésünk, élhetünk a belső világban, és elérhetjük belső Célunkat.
A külső világ a test. A belső világ a lélek. Ha a testben időzünk, állandóan alá kell vetnünk magunkat a lélek parancsainak, hogy a test ne a sors vak eszköze legyen, hanem a Legfelsőbb Úr anyagi világban történő kinyilvánításának tökéletes csatornája. Ha pedig a lélekben akarunk élni, hogy végtelen fényt, békét és üdvösséget tapasztaljunk, akkor nem szabad elhanyagolnunk a testet, nem szabad tönkretennünk a testet, mert a lélek a földön a testben lakozik.