Az ember és a célja

Az ember hamis célja az emberi szeretet. Az emberi szeretet szomorú kudarcot vall. Az ember hamis célja a testi szépség. A testi szépség csak felszínes. Az ember hamis célja a pénz és az anyagi gazdagság. “Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.”
Az ember valódi célja az igazság. Az igazság felébreszti őt tudatlanság-álmából. Az ember valódi célja a béke. A béke táplálja őt, belső és külső életét.
Az ember valódi célja az üdvösség. Az üdvösség halhatatlanná teszi őt és élet-leheletét.
Önmegvalósítás: erre van szüksége az embernek Istentől. Szeretet: erre van szüksége Istennek az embertől. Hit: az emberbe vetett hittel Isten mindig rendelkezik. De sajnos, az embernek még ki kell alakítania a magába vetett hitet és az Istenbe vetett hitet.
Az ember habozás nélkül kijelenti: “Ha lenne időm, szeretném Istent. Ha lenne időm, imádnám Istent. Ha lenne időm, még sírnék is Istenért.” Szegény Istennek van ideje. Van ideje megbocsátani az ember vég nélküli ostobaságát. Van ideje megáldani az ember szégyentelen elméjét, és megadni neki minden valódi szükségletét. Még arra is van ideje, hogy sírjon az ember még meg sem született őszinteségéért.
Ember és Isten. Próbáld megvalósítani Istent! Isten és az ember is az mondja majd neked: “Nagyszerű, folytasd!” Próbáld megmagyarázni Istent! Az ember azonnal így szól: “Hagyd abba! Ne kicsinyeld le Istent, ne kínozd Istent!” Isten azt mondja: “Hagyd abba! Legalább az Én kedvemért ne csapd be az emberiséget, ne csapd be a gyermekeimet!”
Ne próbáljuk megmagyarázni Istent! Ha így teszünk, azzal csak tudatlanságunkat leplezzük le. Törekedjünk mindannyian arra, hogy megvalósítsuk Istent. Ehhez meditációra van szükségünk. Meditáljunk hát, meditáljunk Istenre!
Az embernek messzire kell mennie, nagyon messzire. El kell érnie az Arany Túlvilág partjait. Lassan, kitartóan és csalhatatlanul haladnia kell. De előrefelé kell haladnia, nem visszafelé. Lincoln lelkesen fogadja az éneklésben hozzá csatlakozó embert, útitársát: “Lassú gyalogló vagyok, de soha nem megyek visszafelé.”
Hiszünk a fejlődésben. Az ember nem megy vissza az állatvilágba. Az ember a Mennyei Királyság felé halad, amely örökké ott lélegzik, növekszik és izzik szíve legbelső rejtekében.
Mindannyian a tudás tengerében akarunk úszni. De sajnos a tudás nem elegendő. Van egy másik tenger is, az isteni fény, béke, üdvösség és erő tengere. Ez a tenger adja meg neked a megvalósulást és a felszabadulást. Meg fogod valósítani Istennel való tudatos és elválaszthatatlan egységedet. Fel fogsz szabadulni évezredes rabságodból. Ez a tenger végtelen beteljesedést ad neked. És még valamit: ez a tenger tökéletesen meggyőző módon megérezteti veled, hogy te igazán és kétségtelenül a holnap Istene vagy.
Ki mondja, hogy az ember alszik? Ez nem igaz. Az ember felébredt temérdek vágyával, de szégyenletesen korán tette ezt. Felfedezte, hogy Isten nem kész, és soha nem is lesz kész fogadni őt. Az ember felébredt lángoló törekvésével, de megbocsáthatatlanul későn tette ezt. Isten mégis szívesen fogadta, megölelte, és végül saját transzcendentális Trónjára helyezte őt.